Panzej 2010.09.25. 00:20

Ha én gazdag lennék..

Mami, mikor lesz nekünk kertünk? - néz rám Lackó nagy szemekkel, nekem meg már nyelvemen a válasz, hogy akkor kicsim, amikor majd végre megnyerem a lottót, de aztán rápillantva a gyerek várakozó arcára gyorsan rájövök, hogy ez nem az a "mami, mikor megyünk az ugrálóvárba" kategória. Fel is hagyok az écelődéssel, és inkább csak megsimogatom azt a szőke buksit, elsóhajtva neki a "Nem tudom Kicsim, egyszer majd biztosan" -t, hogy aztán csak magamban ötölhessek rajta este kilencig. A mi családunkban ugyanis ekkor kezdődik a várva várt "felnőttek egymás közt", amikor nem csak szájleolvasással meg jelbeszéddel tudunk kommunikálni a férjemmel, és speciel még idő is van arra, hogy meghallgassuk egymás mondanivalóját.
 

Igazság szerint azonban nemcsak mi vergődünk azon, hogy mi lenne jobb a nekünk meg a gyerekeknek, hanem az összes többi hasonló korú gyerekkel rendelkező ismerősünk, barátunk. Ház-lakás, kert-balkon, Budapest belváros-Budapest-taxisemtudjahol, vidék-vidék-madársemjár, ez a téma állandóan terítéken van, no nem mintha bárkinek lehetősége lenne zsebből kirázni egy vityillót, inkább csak úgy hipotetikusan. Hiszen pár éve még mindenkinek volt egy elképzelése, véleménye az ideális lakóhelyről, kőkeményen és bebetonozva, aztán ahogy bővült a család és nőni kezdtek a gyerekek, mások lettek az igények, szükség lett a térre, kevesebb lett a szabadidő, és több a munka - otthon is.


Nekünk például meg sem fordult a fejünkben, hogy hazatérve külföldről ne lakást, hanem házat keressünk. És eszünkbe sem jutott, hogy esetleg máshol is lehetne élni, mint Budapesten. Sajnos, én még a fővároson belül is érzelmileg röghöz kötött vagyok, így aztán jelentős kompromisszumok árán vettük a lakásunkat, amit szépen felújítottunk, és egy kisbabával meg egy kisgyerekkel négyesben szuperül be is laktunk. Aztán jött Palkó, a gyerekek is egyre nagyobbak lettek, és amellett, hogy mindnyájan nagyon szeretünk itt lakni, úgy el tudnék viselni még egy szobát, egy szép, nagy, csendes erkélyt, és ez csak én vagyok. Mert ugye ott vannak a kölkök, akikkel nyáron egyszerűen nem lehet a lakásban megmaradni, akik még ősszel is a kertben játszanának, tücsköt-bogarat összeszednének, nyáron felfújható medencében üldögélnének, télen hóembert építenének, tavasszal a virágokat figyelnék ésatöbbi. Sőt, ha jobban belelovallom magam, akkor elképzelem, hogy én is jól járhatok, mert főzés közben csak kicsapom a kertbe a kölköket, megspórolok több órát azzal, hogy nem kell játszótérre mennem, és saját termésű zöldségekkel, gyümölcsökkel tömhetném a családot piacra járkálás helyett.

Jó, tudom, ez nem egy kívánságműsor, és itt most nem is arról van szó, hogy a gyerekek csak kertes házban tudnak felnőni. Itt arról van szó, hogy érdemes-e sokmilliós kölcsönnel terhelni a családi kasszát ilyen és hasonló reményekkel azért, hogy mondjuk úgy tíz év múlva már csak egyedül gyomlálgass a kertben, amit lehet, hogy amúgy imádsz, csak éppen időd nincsen rá, és a kölkökre, akik inkább valahol a közeli parkban bringáznak a haverokkal csak a gazzal felvert homokozó emlékeztessen? Vagy inkább feleded a nagy gyerekszemeket, te amúgy is jobban tudod, és ölöd a hitelt egy nagyobb lakásba?
 

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr232321514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

opti 2010.09.25. 15:22:01

Fú, hogy is írjam, hogy rövid legyen...
Szóval mi kertes házban lakunk egy vidéki város mellett faluban. Baromi nagy kert, 1500 m2, kert végében indul a Mátra, stb. Gyerektelenül vettük, hitellel persze. Most két gyerekkel kb annyit használjuk, hogy nyáron főztünk kint vagy négyszer és slussz. Mi nem vagyunk egy otthon ülős fajta család, ha együtt vagyunk, megyünk valahova. Ha nagy ritkán itthon vagyunk, akkor élvezzük a házat belülről, úgyis ritkán látjuk, mivel kb csak aludni járunk haza.

Én személy szerint nem vagyok egy kertész típus, férjem sem, így eléggé mellé nyúltunk ezzel, sok vele a macera.
Minden évben mást kell felújítani, lefesteni, cserélni, szerelni, igazítani. Pénz, pénz, pénz. Nem nyaraltunk mióta itt lakunk, és lenne mirer költeni most is.

A gyerekek kitombolják magukat az oviban, illetve a játszón, mert ugyan úgy kell járni oda is, az itthoni homokozó csak mutatóban van. Nyáron vizibuzi családként a strandon fetrengtünk, mert medencére nekünk sem telik, de ha telne se hinném, hogy itthon magányosan akarnánk használni. Tehát strand és haverok. Persze jöhetnének a haverok ide is, de nem olyan jó folyton házigazdának lenni és nincs medencénk, szóval strand.

A költségeink kb 50ezerrel többek mintha a közeli városban laknánk egy nagy lakásban. Rezsi+utiköltség, és tényleg 5 perc a város.

Kiviszed a szemetet és kezdheted előről a porszívózást, a szél befúj pár levelet, stb, stb. A bogarakat bár hihetetlen, de meg lehet szokni.

Nekem nyűg, macera, és nem éri meg. Inkább nyaralnék, kevesebbet takarítanék. Én lakásban nőttem fel Pesten, oké, akkor még el lehetett húzni egyedül is a ligetbe bringázni, de nem hiszem, hogy a legényeimet a kerítésen innen tudom majd tartani sokáig.

Ja, kutya, macska, ugyan úgy kell vele foglalkozni, nem lehet kicsapni a kertbe, társas lény az is.

Itt ha nyitva is van abolt, akkor se nagyon kapni benne semmit, így ismét utazás a városba, benzin, pénz.

Szomszéd itt is van, hiába kicsit odébb, a vidéki szomszédok nem kalapálnak és fúrnak, megy a köszörű, a flex, a traktort buherálják, ilyesmi. Hangos az is.

Ami jó: a nyugi, ami évente kétszer háromszor megérint, a természet közelsége (bogarastul!) a nyár esti főzés a kertben nyaranként max ötször, a bringákat nem kell levinni a tárolóba, nem kell lépcsőzni babakocsival.

Összességében szívesen laknék házban városon belül, kertésszel és sok pénzzel a bankszámlámon. Jelenleg vágyok egy lakásba a városban, de a buzi bank nem engedi, de ez más tészta.

Panzej 2010.09.25. 22:44:22

Érdekes, köszi, hogy megírtad. Szóval ti azt gondoltátok, hogy házban szeretnétek lakni, aztán nem vált be a ház. Jól értem?
Pont azoktól félek, amiket leírtál. Hogy igen, az ember minden pénzét a házába folyatja. Ráadásul ha valaki vesz vagy épít Mo-on, akkor hatalmasat, nagyot, óriásit, ezt sem értem. Néha csak úgy elképzelem, hogy takarítanék meg hogy tartanék rendet egy ekkora házban. Persze az más, ha van takarítónő.
Az ideális talán egy jó nagy teraszos szép lakás lenne, és esetleg egy használható közös kert. És ilyenek vannak is, csak méregdrágán, és újépítésű. Mi pedig semmiképp nem szeretnénk újépítésűt..

Krinya75 · http://en-mozaikok.blogspot.com/ 2010.09.25. 22:48:24

Szia!

Andi ajánlotta a blogodat, és belépve mindjárt olyan témát találtam, ami nálunk is nagyon aktuális volt nem is olyan régen. Nálunk is 3 gyerek van, és hasonló szituban voltunk: amikor megvettük az amúgy tágas, háromszobás lakásunkat, még csak a pocakomban volt az első utód, el sem tudtuk képzelni, hogy milyen gyorsan be lehet lakni azt a lakást. Amikor aztán megszületett a harmadik babánk is, már tudtuk, hogy mennünk kell. Az én gyerekeimnek is ez volt az örökös vágya: mikor lesz kertünk? Sokáig elérhetetlen álomnak tűnt csak. Ebben a helyzetben eladni sem lehet a lakást, ennek is 20 évig fizethetjük a részleteit, szóba sem jöhetett volna még egy. Aztán a megoldás szinte tálcán kínálta magát, nem is nekünk jutott eszünkbe, de amikor szóba jött, csak néztünk, hogyan nem is gondoltunk erre. Kiadtuk a mi lakásunkat, mi pedig a várostól nem messze, kb. 5 km-re béreltünk egy szép nagy, kertes házat - szinte feleannyiért! Ennek két éve, és azóta is úgy érezzük, életünk legjobb döntése volt! Ég és föld, el sem tudnám most már képzelni az életünket bezárva egy lakásba! Ahogy te is írod, nincs is kedvünk játszótérre vagy bármerre is menni, egész nap csak az udvaron vagyunk. Apánk saját kezűleg gyártott játszóteret is nekik, tavasszal és ősszel szinte kirobbantani sem lehet minket onnan, és nem unatkoznak, mert a falubeli gyerekek is odaszoktak hozzánk, szinte minden nap gyerekzsivalytól hangos az udvarunk, és nagyon élvezzük! Oké, nyáron nem elég a felfújható medence, megyünk fürdeni is minden nap, de még így is bőven van időnk a kertben punnyadni. Na és a konyhakert!! Először hallani sem akartam róla, de a férjem be volt indulva, aztán már én is felbuzdultam rajta, azóta a bolti zöldséget meg sem bírom enni!
SZóval mi kipróbáltuk, és nekünk bevált. Most már csak az a gond, hogy jó lenne eladni a lakást, és megvenni ezt... vagy valami mást a faluban. De ez még a jövő zenéje!

Krinya75 · http://en-mozaikok.blogspot.com/ 2010.09.25. 22:53:08

Ja ez lemaradt, szóval a takarítás. Bizony, ez már nem olyan egyszerű kérdés, örökösen próbálom magam utolérni: vagy a ház, vagy a kert van rendben, a kettő együtt úgy érzem, nem megy. Pedig a férjem is aktívan részt vesz a házimunkában, de ugye ott a három gyerek is, na meg azóta van 2 új családtagunk is két testes - több, mint - házőrző személyében. Mindezek ellenére imádom az egészet úgy, ahogy van, csak az igényeimből, ami a rendet illeti, kellett egy kicsit alábbadnom. Minden nem lehet tökéletes!

zuzmó 2010.09.26. 14:28:57

Kertes házban lakunk mi is. Van jó is, rossz is. Jó, hogy nyugi van, visíthat, rohangálhat a gyerek, nem zavarja a szomszédot, kiengedhetem a csajokat nyugodtan biciklizni, mert forgalom szinte zéró, lehet sütögetni a kertben, saját gyümölcsöt eszegetni a saját fáról, az ablakból gyönyörű tájat látok. Nem annyira jó füvet nyírni, hallgatni a többi kertből a fűnyírókat áprilistól októberig, a helyi bolt alaphangon is másfélszeres áron kínál mindent, szóval városból kell cipekedni, bölcsi nincs,felső tagozatos suli se, így utazgatnak a gyerekek. Ja és a kölcsön, ami term. svájcifrankos :PP Opti írta, hogy egy házon mindig van mit festeni, kalapálni, felújítani. Ez is igaz. Összességében mégis szeretünk itt lakni, de nem volt könnyű megszokni :)) Ja, és a homokozónkat nálunk is benőtte a gaz :D

Dortje 2010.09.26. 22:16:06

Hát én most nem segítek, csak elmondom az én álmomat. Biztosan ismerős a felosztás, Amszterdamban volt szerencsém ilyen sorházhoz: alul nagy nappali, konyha, wc és óriási ablak a hátsó, 10-20 nm-es kert felé. Emeleten 2-3 háló plusz fürdő, és esetleg a tetőtérben még egy-két szoba.

Én ilyenbe költöznék a városban. Lenne kert, de mégse vinné el az időmet, de sütögetni, olvasni, gyereket kiengedni lehetne. A városban, tehát nem elzártan akárhol, így a feni bajok is ki lennének húzva. Sorházsága miatt talán nem is lenne irtó drága a fűtés.

És láttam, vannak ilyenek. Van ahol méregdrágán, de láttam egy-két megfizethetőt is. Pl Pesten a XIV. kerületben. De ha lenne egy mondjuk a XI., vagy a XII. kerületben...hát...nagy lenne a kísértés.

Panzej 2010.09.26. 23:07:01

Szia Krinya!

Látom, hogy te is görögország mániás vagy, szóval nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy melyik Andi adta a tippet! ;-)

Nagyon érdekes amit írtál! Külföldön nagyon sokan bérlik egész életükben a házukat, Magyarországon meg ez egy különleges megoldás. Pedig tényleg a legolcsóbb, ráadásul bizonyos szabadságot is ad. Én csak attól félnék, hogy egyszer csak jönne a tulaj, aztán kihajítana minket az összes cuccunkkal, és ki tudja, hová mehetnénk tovább, mi lenne a sulival stb.
Ti ne tartotok semmi ilyesmitől? És tényleg, a takarításon kívül semmilyen más hátulütője nincs a bérelt házatoknak?

Panzej 2010.09.26. 23:09:44

Dortje, óóó, igen. Igen, igen!! Azok a csodaszép, karakteres, csupa üveg, csupa fény, fantasztikus amszterdami sorházak!!! Én is megbékülnék egy ilyennel, naná. Pici kerttel, naná!
Kár, hogy itthon csak ilyen szocreál vagy újépítésű sorházi lakások vannak..

Panzej 2010.09.26. 23:10:46

Zuzmó, de úgy összességében úgy érzed, jó döntést hoztatok?

motymoty 2010.09.27. 09:07:05

Azt hittem csak nekem van újépítésű fóbiám. :)
Nagyon vágyom egyébként egy kisebb kertre, nekünk is volt gyerekként, mindig nagyon szerettük. Úgy érzem egyébként, hogy egy gyereknek lakásban nem a legjobb, kell nekik a kert. Krinya féle megoldás nagyon tetszik, ilyen megoldáson is gondolkozunk hosszútávon.

opti (zimme-zum.blog.hu) 2010.09.27. 12:54:34

Panzej, ahogy mondod, klassz lakás közös kerttel, és nem lehetetlen! Én ilyenben nőttem fel Zuglóban a mostani tv2 mögötti kis utcában. Igaz az csak 55 m2-es volt, de baromi nagy kert volt hozzá, zárható, és a környék is klassz volt. Csak az a lakás azért kicsi lenne 5 embernek. De ha létezik ekkora, akkor biztosan van nagyobb is. Ja, és nem új építésű. Arrafelé sok ilyesmi lakás van.

Amúgy a mi házunk sem új már, egyik fele kb 90 éves, másik fele meg 15. Minimum 50 centis falak, remek hőszigetelés. Szeretem a házunkat az első pillanattól, hogy megláttam az ingatlanosnál. De nem nekünk való. Illetve ha elvisszük a lottó ötöst, akkor felveszek egy kertészt, leteszem a jogsit és veszek még egy kocsit. Utána megírom így milyen :)

És persze azért mert nekünk nem jött be a kertes ház, azért még másnak lehet ez jó, ahogy pl Krinyáéknak is. Mindenki gondolja végig, hogy mire vágyik, mit bír ezért cserébe.

-birod a sok takarítást, kertészkedést?
-tudsz anyagilag többet áldozni havonta és éves szinten is?
-szeretsz a kertben bíbelődni?
-szeretsz otthon ülni?
-elviseled, hogy nincs a közelben normális bolt?
-elviseled, hogy mindenért többet kell majd utazni? Suli, meló, orvos...
-túlteszed magad a föld eddig sosem látott ízelt lábú csodáin?

Ha mindenre igen a válasz, akkor valószínű jó döntés házba költözni, de alaposan végig kell zongorázni mindent.

korcsolya 2010.09.27. 13:06:51

Minket dettó ugyanez a probléma foglalkoztat. Végülis külváros belvárosában :) vettünk lakást (Újpest-Központ) és nem bántuk meg. Minden közel van, piac, metró, főtér, ovik, sulik, zeneiskola, közösségi ház, 4 játszó, stb. Nem cserélném el jelen pillanatban semmiért. Ha kicsit ősszeszedjük magunkat anyagilag, 7-10 év múlva el tudnám képzelni a kertes házat (amikor már minden gyerekem önjáró lesz és egyedül közlekedik), de nem mindenáron!

Szüleim mire megépítették kertvárosi házukat, 8 évet laktunk benne a húgommal, majd ott maradt a 160 nm kettejüknek. S mivel "életük munkája", nem is válnak meg tőle szívesen...... pedig nekik elég lenne egy kisebb kert kisebb házzal, csak a meló van ezzel a hatalmassággal, nekünk meg jól jönne valami kis segítség. Na de nem panaszkodom, eddig is sokat segítettek.

Olyan torz ez a világ.

Panzej, amiket leírtál nyári uutazásaitokról, azokat kb. kompletten felejthetnéd el, ha nagy hitelbe vágsz családi ház miatt. Megéri?

zuzmó 2010.09.27. 13:23:26

Alapvetően szeretek itt élni, nem bántuk meg, hogy a kertes ház mellett döntöttünk,még mindig több az előnye, mint a hátránya, de azért minden évben 1x eszembe jut, hogy külföldi nyaralásra nincs pénzünk, és belföldire is csak pár éve "fussa", hogy munkahelyet váltottam...Egyébként kertészkedni nem szeretek, nincs is veteményesünk, csak fű meg gyümölcsfák, azzal azért szívesen elbíbelődik az uram. ja és hogy a legfontosabbat említsem: egy házhoz kell az olyan férfi, akitől nem idegen a szerelés, betonozás, festés, mázolás stb., mert fizetni mindenért marha sokba kerül.( A gyerekek viszont feltétel nélkül imádnak itt élni, amikor pár éve megpendítettem az esetleges költözést, kb. lincshangulat alakult ki másodpercek alatt.)

Paramami 2010.09.27. 22:19:51

Nekünk bejött a kertes ház. Erzsébeten nem is volt nagyon drága. Itt annyiért lehet kertes házat venni, mint Budán egy közepes/kisebb lakást, és közel van a városközpont. Máshol mi sem tudtuk volna megvenni.

Tény, hogy van vele munka, de annyira nem vészes, és sokat használjuk a kertet. Van egy kis gyümölcsös meg veteményes rész is, a gyerekek imádnak legelni (persze inkább jelképes, de mégis, amikor terem a málna, verekednek a szemekért.) Nyáron van medence (felfújható), grillezünk a barátokkal, mindig hozzánk jár mindenki, mert a többieknél nincs kert. Van hinta, homokozó, kis ház nekik, elszórakoznak vele egy ideig.

Hátrány, hogy a közelben nincs játszótér (mármint a szánkban), mivel kertváros és nem lakótelep, negyed óra a legközelebbi gyerektempóban. Azért kibírható.

Ez előtt újépítésű lakásunk volt, és nekem az is bejött, csak nem akartam a Ferencváros közepén gyereket nevelni.

Krinya75 · http://en-mozaikok.blogspot.com/ 2010.09.28. 22:07:46

@Panzej: Annyira már nem mánia, de igen, itt élek görögben immár 15 éve...
Itt sem annyira megszokott dolog a bérlés, inkább mindenki hatalmas adósságokba veri magát (mi is), hogy saját lakása, háza legyen. De azért nem megy az annyira könnyen, hogy a tulaj kidobjon minket. Több évre szóló szerződést kötsz, amikor egy lakást bérelsz, ami téged véd, hogy ne dobhassanak csak úgy ki. Mi egyelőre 6 évre béreltünk, addigra mi is meglátjuk, akarunk-e még itt lakni továbbra is. De erről nem olyan régen éppen kifejtettem a gondolataimat:
en-mozaikok.blogspot.com/2010/09/az-en-hazam-az-en-varam.html
A bérlés egyetlen hátránya, hogy mivel nem saját ház, azért mégsem csinálhatunk azt, amit akarunk, mondjuk belső átalakítás, stb. Pedig imádok bütykölni a lakáson, na de talán egyszer majd a miénk lesz. A másik, hogy a kertbe is úgy ültetek bokrokat, évelő virágokat, hogy nem tudhatom, vajon 10 év múlva is az enyém lesz-e még. Ha saját ház lenne, már olyan dzsungelt varázsoltam volna ide, hogy ihaj!! Na de ezektől eltekintve nem tudnék más negatívumokat felhozni. Lehet, hogy csak szerencsénk volt, de a ház is pont olyan, amilyenről mindig is álmodtunk, a tulaj jó messze tőlünk, és jó, ha kétévente egyszer eljön pár napra errefelé. Ja, és még egy előny: kerítést akartunk, és megcsináltatta nekünk! Ha a mienk lenne a ház, akkor nekünk kellett volna állnunk ;))

deborah 2010.10.08. 09:43:11

Szia Panzej, tetszik a blogod. A holland sorházakkal van tapasztalatom, ilyenben lakom, de nekem nem tetszik. A szomszédok mindent tudnak egymás életéről, minden áthallatszik, a WC lehúzása is, veszekedés stb. A kert bélyeg nagyságú, ha szép időben kiül az ember, három háznyi távolságból hallja a szomszédok beszélgetésének minden szavát. Ha buli van valakinél, azt
30 ház hallja legalább. Minden vágyam egy szabadon álló családi ház, olyan, mint Magyarországon van sokaknak. Itt a helyhiány miatt kicsik és nagyon drágák.

jprincess 2010.10.11. 18:00:50

Mi XII. kerületi, nagyteraszos, 100éves társasházban lakunk, közös kerttel. Nem akarja megvenni valaki?
Komolyan: ez most a létező legdrágább kéró, ennyiből lehet az embernek másfélszer ekkora a városban, vagy családi háza külvárosban. Szuper, hogy az ablak teljesen nyitható, és akkor gyakorlatilag csak egy egyméteres padka a fal, de kiesne a gyerek. Isteni gyönyörű a 30 nm terasz, de nyáron úgysem vagyunk itthon. A kertben, igen, ellötyögünk úgy egy órát, többet nem nagyon, mert idő sincs, ha meg mégis, akkor elmegyünk valahova.
Meg innen nem lehet biciklivel elindulni, csak ha tényleg sportolni akarsz.
És előbb-utóbb be fog kelleni költözni, mert nem akarom a gyerekeket napi másfél óra békávézással szívatni.
Szóval nincs jó megoldás.

Panzej 2010.10.13. 11:38:26

@jprincess: én mindjárt elájulok. 30 nm terasz? Hol van az a kéró? És mennyiért adjátok? Hátha megnyerem a lottót a héten..
Hogy-hogy másfél óra békávézás? Nincs a közelben suli?

Panzej 2010.10.13. 11:43:34

Deborah, erre még nem is gondoltam. Mondjuk az, hogy nincs csend a házak között, azt már tapasztaltam. Merre laktok?
Maastrichtban az ilyen házak főleg a belvárosban voltak, és annyira drágák, hogy simán vehettél volna belőlük egy házat a város szélén. Ok, mondjuk persze nem egy nagyon nagy volumenűt, és lakóparkban könnyebben.

Laliath 2010.10.13. 12:35:26

Én panelba születtem és mindig is kertesre vágytam. Aztán a sors úgy hozta, hogy kertes családi házba férjültem be. XVI.ker, jó környék, csendes, mégsem elzárt. Semmiért sem hagynám itt. Olcsóbb lakni benne, mint a penlban. Persze, kell az ember két kezi munkája, hogy minden rendben legyen, de ha csinálni szeretnénk valamit, akkor nem szükséges hozzá még 64 lakó beleegyezése.
A tömegközlekedés nem nagyon rossz (bár tudnék jobbat elképzelni). Ha jönnél Panzej, eladó ház és üres telek is van bőven, hála a válságnak.

menekülőben 2010.11.19. 12:05:54

Sziasztok,most találtam erre a fórumra, mert információkat kerestem a budapesti lakásokról.Egyet biztosan tudok mondani, vidékre ne...Legalábbis ne Budapesttől 60, esetleg 100 km távolságra,mert ott szó szerint halott minden.Én 16 éve élek vidéken,(férjhez mentem)nagyvárosból. Nagyon megbántam, szinte csak hátrányai vannak.Először is munkalehetőség=0. Nincsenek ipari vállalkozások, még egy élelmiszer feldolgozó üzem sem, nemhogy a sokat szidott multik.Ennek ellenére mindketten dolgozunk, nagyon hangzatos pozíciókban, de hogy ez mit takar és milyen nevetséges bérekért,inkább nem taglalom (a fővárosi barátoknak, rokonoknak nem merem bevallani).Másodszor: orvosi ellátás=0. Havonta járok a tini lányommal Kaposvárra fogszabályozásért, maszekba-ha Somogy megyei lennék, TB támogatással menne, mivel szomszéd megyéből vagyok, de távolság szempontjából ez van közelebb.A kisfiammal Pécsre gyerekszemészhez, szintén maszekba. Egyik héten ide utazgatok, másik héten oda, 3 havonta meg Budapestre, ahol szintén maszekba kezelik a lányom gerincferdülését, és nem komoly kezelésekre kell gondolni, hanem gyógytorna meg fűző ellenőrzés.De vidéken még a torna gyakorlatokat sem ismerik.És ezek nem is olyan "súlyos betegségek", de rengeteg pénzt felemésztenek(az amúgy is kevéséből).Harmadszor: kultúra.Színházban 16 éve voltam szülővárosomban, pedig nagyon szeretnék járni.Mozi nincs, ez már a lányomnak az igénye lenne, idén egyszer voltunk moziba Pesten, tavaly meg Pécsen egyszer, de az is körülményes, mert ha már utazunk, akkor ugye vinni kell a kicsit is, akkor addig valakinek őt le kell foglalni, a másik szülőnek meg beülni, olyan filmre, ami tiniknek való, de ha helyben lenne, akkor mehetne az osztálytársakkal, addig mi lehetne bevásárolni. Az a kevés kis előny, (családi ház és nincs hitel)nem kompenzálja a hátrányokat. Ja, és nem falun lakom, hanem egy 20.000 fős "városban".Tehát én mindent megtennék azért, hogy Pesten lakhassak egy 3 szobás panelban, és most már a lányomnak is ez minden kívánsága, de úgy tűnik, a vidéki létből és főleg 16 év után szinte lehetetlen kitörni.

Panzej 2010.11.21. 22:46:48

Igen, a férjemnek is mindig ez az első érve. Hogy sehol sem kaphatnánk ilyen szintű egészségügyi ellátást, mint itt Bpen a városban. A másik pedig tényleg az, hogy hogy járnának később bulizni a kölkök, és ehhez nem is kell messze költözni, elég pár km-re eltávolodni Bptől.
Elég szomorú amit írsz, nem is értem, hogy ha komolyan így érzel, miért nem változtatsz "valahogy"? Tényleg semmi esély, lehetőség? Vagy tartotok attól, hogy esetleg balul sülhet el egy lehetséges költözés, kölcsön stb?

Meni 2010.11.22. 08:43:31

Szia! Szerintem ha nem vagy szuletett kerteszkedo (esetleg nem lesz ra idod, mert nekem az igeny megvan, de nincs ra eleg idom), akkor vagy egy nagyon pici kert a megoldas, vagy a terasz.

A BA-n olvasom neha Rosa Rugosat, es irigykedek ra, hogy nagy kert, gyumolcsos, lovak. Aztan irja hogy kulon fizetnek a fiunak, hogy tragyazzon ki. Hogy 30X hetes terhesen meg vagta a fat. Hogy mennyi melo van a haz korul. O elvezi (ugy latom), en megorulnek. A bogaraktol szinten, panelban nottem fel.

Most van egy 25 nm kertecskenk, le van jarolapozva, a szelen van egy sav a fuszernovenyeknek, par viragnak es egy narancsfanak. Neha grillezunk, neha teszek ki pici pancsi-medencet, neha kimennek a gyerekek egyedul is jatszani. Ha jo evem van, rendberakom a kertet osszel, ultetek, locsolok, buszkelkedem. Ha rossz evem van, mint mondjuk most, akkor minimal program, egesz nyaron alig locsoltam, most osszel kiirtottam ami elszaradt, es ennyi.

Nem muszaj nagy kertben gondolkozni, ennyi elmenyt boven megad egy terasz is, es ott is elvannak a gyerekek egyedul. Csak nagyon oda kell figyelni a biztonsagra. Ja, es elo kell ra teremteni a penzt :)

Meni 2010.11.22. 08:50:45

Ja, es a varostol kulon elesrol is van tapasztalatom. Kisvarosban elunk, Jeruzsalem kocsival negyed ora. Imadtuk, mert csendes, mert nyugodt, mert azert bolt es posta van, meg ovi, de nincs ejszakai elet, es korulottunk gyonyoru a taj.

Megszoktuk, hogy kocsival jarunk dolgozni mindketten, hogy moziert, nagyobb bevasarlasert, szakorvosert, egy jo kaveert be kell jarnunk. DE ket kocsi kell, mert a tomegkozlekedes borzalom es nem is biztonsagos sajnos. Es szinten meg kellett szoknom, hogy a gyerekek meg igy is, kocsival elve, reggel hatkor ebrednek, mert hetre be kell adnom oket, hogy elkeruljem a reggeli dugot. Es bizony negyig ott vannak, mert korabban nem erek haza ertuk. Most mar oke, de bolcsisnek beadni oket egesz napra, az szar volt.

Most meg nagyon szeretnenk bekoltozni a varosba, mert nemsoka iskolaba megy a fiunk, es ami nincs itt, az jo iskola. A megoldas, hogy mi visszuk minden reggel a gyereket a suliba, keresztul a varoson, de ez kb. megoldhatatlan logisztikat jelent. Itt egyet az oviba, egyet a bolcsibe, utana a nagyot a varosba a suliba (reggei csucs), aztan delutan hogyan jon haza, hogyan es hova jar sportolni, este plane nem tud hazajonni egyedul meg hosszu evekig. Ijeszto nagyon, nem is tudom mi lesz, mert a varost ugy tunik nem tudjuk megfizetni, vagy csak nagyon pici lakasba...

Es szar, mert mar megszoktunk itt, vannak barataink, most ujra elolrol kezdeni mindent, megtanulni mi hol van, az nem lesz egy vidam dolog, meg akkor sem, ha sikerul bekoltozni.

Roviden: most ugy gondolom, hogy amik picik voltak a gyerekek, addig idealis volt a kisvaros, de talan mind jobban jartunk volna, ha egybol a varosba probalunk meg bekoltozni...

menekülőben 2010.11.23. 10:37:08

@Panzej: Nyár óta próbálkozom munkahelykereséssel, mert akkor sikerült megbeszélnünk, hogy oké, megyünk Pestre. Legalább 15 helyre pályáztam, de még csak be sem hívtak egy meghallgatásra sem, nemhogy ajánlatot kaptam volna.Látják a vidéki címet, á családja van, a gyerekeknek iskolát, óvodát kell keresni, albérletet, biztos rögtön nem tudnak kezdeni, +egy hónap felmondási idő..A HR-nek elég elriasztó mindez így együtt, meg akkor mi van ha idejönnek, és a családi ház után mégsem tetszik a panel, az agglomeráció és beilleszkedési gondok...Tehát nem tekintenek ránk stabil munkaerőként, és az a nonszensz, hogy én nem is vagyok vidéki lélekben és mentalitásban sem, de a cím beszél. A férjem 3 próbálkozás után feladta, azt mondta, akkor megyünk, ha mindkettőnknek találok munkahelyet...Hát ez az, ami pillanatnyilag lehetetlennek tűnik.De most tudom, hogy ha lemondok a vágyaimról, 10 év múlva nagyon megbánom.A férjem azt mondogatja, de legalább nincs hitelünk. Életünk sincs, meg kilátásaink ...főleg a gyerekeknek.Itt már téma az iskolában,osztályfőnöki órát tartanak (kisgimnázium, ahonnan tényleg az egyetemre vezet az út)hogy nincs hova visszajöjjenek a fiatalok, nincs ahova bekopogtatni a diplomával és nyelvtudással. A szülők felépítették a 150 m2 házakat, a fölső szintek üresen állnak, mert a gyerekek Pesten maradnak, vagy külföldre mennek. Az osztály 80%-a tudja, hogy nem lesz mit kezdjen itt. Tehát vagy most fizetek egy évig albérletet, és addig talán el tudjuk adni a házunkat, vagy 6 év múlva egyik gyerekemnek 5 évig, aztán másik gyerekemnek, ha akar továbbtanulni, újabb 5 évig, és itt maradok gyerekek nélkül.50 évesen már kár lesz próbálkoznom, ilyen nyugdíjakból meg úgyszintén nem fogunk tudni Pesten lakást fönntartani. Most kellene lépni.

menekülőben 2010.11.23. 11:42:47

@Meni: Igen, csak alátámasztani tudom, amit írtál. Mi is építettünk nagy teraszt, kerti bútorral. Hintaágy az udvaron, már 3* cseréltem ki a párnát, mert a tetejét leviszi a szél,a vihar fölborogatja, ha jégeső van, kiszakad a huzat, a párna is szétesik évente, állandóan be kell vinni a garázsba, naponta többször, mert a szomszéd kóbor macskája mindig belefészkelődik, ugyanígy a kerti székek párnái, fél órára kint maradnak, tele van macskaszőrrel.A terasz nem használható, mert mindkét szomszédom állatokat tart, hemzsegnek a legyek,minden létező irtószert kipróbáltunk. Idén egyszer grilleztünk,mert meghívtuk a munkatársamat, esőben a fiúk kint sütöttek, mi meg bent. Még párszor grilleztünk a szüleimnél, ha a húgomék lejönnek Pestről,oda megyünk, de most ők is menekültek a szúnyogoktól. Az idei nyáron a lányom nem töltött egy órát kint az udvaron, úgy kellett mindig kizavarni, de azonmód visszasettenkedett, pedig a laptopot kint is lehet használni,ugyanakkor egy hétig sírt, hogy nem mehet Pestre Viva Comet díjátadóra, ingyenes koncertekkel, utána meg egy hétig az ment, hogy Pepsi sziget - Mars koncert. Biciklit egyszer elő nem vette, a kicsi sem, csak ha én kísérgettem,nem labdáztak, egyszerűen nem használtuk ki, pedig kertes házba születtek. Nekik ez semmi extrát nem jelent, a pesti programok annál inkább. Az árvizek miatt olyan szúnyoginvázió volt, hogy senki sem maradt meg, a napozóágyak üresen álltak, a kisfiam homokozója sem bírt kiszáradni, a macskák miatt csak akkor lehet kifödni, ha mellette állunk. A pancsimedencét eddig használtuk, most már a kicsinek sem kell.A közeli játszóteret sem lehetett megközelíteni,kész rovartanya volt, a parkosított, a nagy fák miatt. Amúgy is a tizenéves "rossz fiúk" bérelték ki maguknak, ott isznak, cigiznek, füveznek, a csúszdát letörték, egész nyáron nem lett megcsináltatva. Ergo, a gyerekek elszoktak, mert olyan dolgok hangzanak el,amit nem kell hallaniuk. És ez egy kertvárosi övezet, nem lepusztult, a legdrágább része a városnak. A kertbe én egyszer sem mentem ki, a férjem művelte munka után - napi 30-40 szúnyogcsípés végeredménnyel, nekem ez már sok volt. A gyümölcsök a fán tele voltak férgekkel, ha nem permetez folyamatosan, minden ehetetlen. Próbálkozik(3 éve)a biokertészkedéssel: - sok tisztogatás árán is 30 üveg cseresznye,amiben vidáman úszkálnak a férgek, senkinek sem kell.Munka után kapál, gyomlál, hétvégén permetez, füvet nyír, locsol - már saját kutat csináltattunk - most ás, hulladékot tisztít, aztán du. 5-kor lefekszik, úgy elfáradt. Nem túl szórakoztató 38 évesen...Sehova nem járunk, társasági élet nincs, mert a saját kollegáim is azt mondják, ebből a fizetésből még egy hétvégi fagyizásra sem telik.Az a pár vendéglátóhely is üresen kong, néhány üzletember, meg a helyi elit (képviselők, orvosok, iskolaigazgatók) betéved, de tele éttermet én még nem láttam - kivéve, ha zárt körű rendezvény van.És az udvar füvesítése, locsolása, felszerelése: kerti tó, homokozó rendszeres cseréje, vakondriasztók, rovarriasztók mind költség, és nem látom az eredményét. Amit sajnálnék, a távirányítós garázskapu, a férjemnek ez a másik fő érve, hogy az autót kint kell tartani, netán még fizetni is a parkolóhelyért, és reggel tisztogatni a jeget fél óráig, meg ne adj Isten, még el is lopják..De ez még kevés ellenérvnek.

zsomica 2010.11.23. 15:43:39

Szia Panzej,
mi még gyerek nélkül kezdtünk építkezésbe, budai agglomerációban. Jelenleg azt gondolom, életünk legjobb döntése volt, a fiúk most 3.5 és másfél évesek. Sokkal több terük van bent is, kint is. Simán ki lehet őket engedni, akár egyedül is. Játszótér ugyan itt sincs közel, de ha megyünk, akkor az külön program nekik. Ami a mi mázlink, hogy az utca tele van ekkora korú gyerekekkel, tehát társaságuk van.
Ami a mi felnőtt életünket illeti: vásárolni/szórakozni/múzeumozni eddig is kocsival jártunk, nincs benne változás. Tény, hogy mindig akad csinálnivaló és tény, hogy takarítani egyszerre az egészet nem lehet (de én nem is vagyok tisztaságmániás).
A kert viszont nekem magamnak is meglepetés volt. Én ugyanis imádom, azzal együtt, hogy kertnek nevezni még egy nagy részét nem lehet. Zöldfűszert évek óta nem vettem, ami zöldség eddig működött, az isteni. És engem nagyon megnyugtat a babratolás a kertben (kicsi gyerekek mellett tuti jó). A fűnyírás a gyerekeknek is játék, komolyan. A nagyobb tavaly szebben lapátolta a havat, mint én :-)
Amióta itt "kint" élünk, azóta nagyon nem vágyom vissza Bp-re.
Még egy jutott eszembe: kicsi gyerekkel külön áldás, hogy rendszeresen előreengednek pl. postán, zebránál megállnak az autók, valahogy az emberek többsége sokkal kedvesebb.

IxChel 2011.01.28. 13:59:36

A bérléshez csatlakoznék én is. Nagyon nem hittem benne, ugyanazon indokok miatt, hogy bármikor kirakhat, akármi. A páromnak és nekem is van egy-egy lakásunk, az egyik Bp-en, a másik 20 km-re Bp-től, mindkettő 50nm-es. Meglett a gyerek és nem fértünk el, egyszerűen mindenhol gyerekcucc volt. Pénz jelenleg nincs házra, a lakásokat eladni most nem érdemes, nincs áruk. Már terhesen is házakat nézegettünk, hogy hol szeretnénk majd élni, ugye, a nagy álom Balaton, Badacsony, de hát onnét bejárni lehetetlen. Szóval, a párom ötlete volt, hogy béreljünk és ha ki van adva mindkét lakásunk, akkor nullára jövünk ki. A fűtés sem olyan húdedrága, ez egy 130nm-es ház, és kevesebb, mint a két lakásé együtt, pedig itt aztán tényleg meleg van. A bérlés előnye, hogy nem költesz X millió forintot egy házra, amivel később megszívhatod, vagy rájössz, hogy itt mégse olyan frankó élni, dehát benne van egy csomó pénz, most mit csináljak? Ha megtetszik a környék, akkor el lehet kezdeni nézelődni, ismerősöket lehet találni, akik ajánlhatnak valami jót... stb. Olyan szerződést kell kötni, amivel nem szúrhat ki veled a tulaj (x hónap felmondási idő, különböző rendelkezések a kaucióról, stb. - ezt érdemes ügyvéddel) Egyébként mi egy Bp-hez közeli kisvárosban béreljük ezt a házat, fenn a dombtetőt, kimész a teraszra és a Dunát látod, felettünk már az erdő kezdődik, nagyon szép táj, jó levegő és nem érezni, hogy messze lenne Bp. (fél óra alatt benn vagy, ez az idő Pesten belül is jónak számít). Nem kakálnak csövesek a bokorban, nem az Ikarus busz után tolom a gyereket (nem tolom, mert dagonya van, kint alszik a teraszon, amíg nem lesz jóidő), nincs hülye szomszéd, nem törik fel a pincét stb. Naponta két autó megy el az utcában, semmi forgalom és úgy jössz be az utcába, hogy át kell menni egy kispatakon. Viszont: egy lelket sem látsz egész nap (én speciel két hete nem láttam embert a páromon kívül), ha hó van, terepjáró nélkül nehéz közlekedni és ide tényleg kell autó. Mi nagyon várjuk már a tavaszt, pont télire költöztünk ki, de már jó volna, ha több lenne a zöld, többet lehetne kintlenni, sütögetni, kertészkedni.
Egyszóval: a bérlésen érdemes lehet gondolkodni, mert könnyebb visszalépni, ha mégsem az, amire gondoltál.