Panzej 2010.06.30. 17:28

Szunya

Pedig olyan szépen elterveztem. De tényleg. Azt gondoltam, hogy délután szépen lefekszenek a gyerekek, és én is velük, durmolunk egy jót, végre én is kipihenem magam, igy délután majd egy jókedvű kis csapat masírozhat a játszótér felé.

Először Mici aludt el, még ebéd előtt. Aztán ebéd után lecsaptam a két fiút is, akik addig hancúroztak, míg felverték Micit. Félig. Lackót kihoztam a gyerekszobából, belenyomtam az ágyamba, Palkó maradt, üvöltött is csalódottan, hogy elment a haver. Megsajnáltam Micit, őt is kicipeltem az ágyamba, aztán bebújtam melléjük vigyázzfekvésben, mert persze úgy szétdobálták magukat, hogy nekem csak az ágy szélén jutott hely.

Nem baj, eszméletlenül álmos vagyok, mindegy a testhelyzet, lényeg a csend. Öt percig tartott. Öt perc múlva Mici, aki már másfél órája húzta a lóbőrt, magához tért, és fel akarta rázni Lackót. Seperc alatt kizavartam a nagyszobába játszani, közben hallom, hogy Palkó még mindig nem alszik. Vékony cérnára húzódott idegekkel próbáltam aludni. Végre Palkó is elhallgat, halleluja. Csukódik a szemem. Ajtó nyikordul, Mici jön, hangosan mond valamit, közben látom az arcán, hogy tudja, hogy csendben kellene lennie, de nem bírja ki. Azt akarja, hogy felkeljünk. Felkelek, egy darab papírral, csomag színes ceruzával leszerelem, és vissza, irány az ágy. Alszom, alszom, ismételgetem magamnak, de hiába, olyan ideges vagyok Micitől, hogy majd felrobbanok. És nem alaptalanul. Mert most Mici, akit itthon csak a rettenetes jelzővel szoktunk emlegetni, elkezd a vékony üvegezett ajtóval elválasztott nagyszobában fakockákat dobálni egyesével az üres duplós ládába. Hangos, mint a rosseb. Kirohanok, leszidom. Állítom, csak erre várt. Ordítani kezd. Nagy nehezen elhallgattatom, alaposan meglóbálom az ujjamat, hogy irgum-burgum, és megint visszafekszem.

Már majdnem elalszom, mikor megüti a fülemet, ahogy Mici odarecseg a parkettán az ajtóhoz. Látom az üvegen keresztül a sziluettjét, ott álldogál, recsegteti lábával a parkettát és módszeresen piszkálja a kilincset. Remegni kezdek a dühtől. Kimegyek, leszidom, könyörgök neki, hogy csak egy negyed órát adjon, legyen már benne valami irgalom. Nem érti, naná, hogy nem. Lackó ébredezik, otthagyom a bagázst, átmegyek a gyerekszobába. Nem adom fel, nem, negyed óra jár nekem, csak negyed óra, olyan eszméletlenül álmos vagyok, eresszetek, csak egy negyedórára eresszetek. Lefekszem Mici ágyába, Palkó durmol, elnyújtózom, csakazértis alszom egy kicsit. Ordítás. Mici sír. Hisztisen. Lackó dumál, tehát fenn van, én meg egy jó nagy párnát teszek a fülemre, alszom, alszom, alszom. Csakazértis. Tízig sem számolok, nyílik az ajtó, Mici óvatoskodik be: -Mamíííí, a Lackó fel akar kelnííí!

- Akkor keljen, üljön be az űrhajóba, te is mellé, és negyed órára menjetek fel szépen a Holdra!- sziszegem oda neki fojtott hangon, miközben már pontosan tudom, hogy fel kellene adni, de nem visz rá a lélek. Mici nem igazán érti a dolgot, kérdezne, de aztán az arckifejezésemet meg az ujjamat látva inkább eltűnik, én meg az utolsó percekbe kapaszkodom, mert már Palkó is mocorog, és ha felkel, vége minden reménynek. Bevágom magam a fal felé, alszom, alszom, alszom. És ebben a pillanatban megszólal a csengő. És felsír Palkó. Itt a vége.

Most pedig itt ülök, halálfáradtan, morcosan, feszülten, három eszméletlenül friss és kialudt gyerek között, és uzsonnát kell csinálnom nekik, és játszótérre kell vinnem őket, és jön az esti rutin, és én ma lefekszem kilenckor, és legalább tíz órát alszom, és ez tuti, ez biztos, ez így lesz. Pont.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr822121277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zuzmó 2010.07.02. 17:08:00

Ha most még 1x leírom, biztos megjelenik az előzőm is...Hm

zuzmó 2010.07.02. 17:08:01

Sikerült pihenned?
Egyébként ebben a dögmelegben délutánra már én is eléggé le vagyok harcolva. Játszótérre délután már nem is megyünk, inkább kirakom a teraszra a felfújható kismedencét, bele a gyereket (vizet is :D ) én meg nézek ki a fejemből. Időnként persze arra eszmélek, hogy a ded egy fél vödör vízzel beterít :))

Paramami 2010.07.02. 17:39:33

Ilyen nekem is volt sokszor kettővel (elején nem aludtak egyszerre), be vagyok tojva rendesen, hárommal hogy lesz. Úgy látom, reménykedni kár...

Ja - jó a blogod, Panzej, gratula! Szeretem a Porontyon az írásaidat, és múltkor írt valaki a nagy anyázás közepén, hogy van blogod, rákerestem, örülök neki!

Panzej 2010.07.02. 19:58:25

Sziasztok!
Lefeküdtem időben, ha nem is kilenckor, és azóta jobb. De ez a meleg totál kiüt, pláne, Palkó alszik délelőtt, Mici délután, így tényleg csak az este marad játszóterezésre..
Paramami, köszi, igyekszem!:-)