Már most spannolom magam a holnapi fogászatra. Persze pozitív tréningre gondolok, valami olyasmire, hogy áááá, nem is az az érdekes, hogy mekkora injekciót fogok kapni, és végül lesz-e gyökértömésem, nem. Ahogy az sem foglalkoztat, hogy vajon fáj-e az idegölés, és hányszor kell majd még visszamenni remegve, hogy mi következhet még. Sőt, még csak azzal sem vigasztalom magam, hogy ugyan már, csak egy ártalmatlan kis fogtömés lesz, valami borsos számlával, amire majd stílusosan szívhatom a fogamat (bár ha jól tudom, gyökérkezelés után nem szabad szivogatni a fogat, persze erre nem gondolok), esetleg diszkréten érzéketlen ajkaimba haraphatok, nem több. De nem.

KIZÁRÓLAG arra gondolok, ahogy majd kezelés után kilibbenek a kapun, széles mosollyal az ajkaimon, könnyű lélekkel (és még könnyebb pénztárcával, de mint mondtam erre NEM gondolok) a nyári napsütésben, és olyan de olyan jó lesz nekem, hogy még a tizenéves fiúk is megtekerik a fejüket utánam. Mert csak úgy árasztom majd magamból a boldogságot. Bizony. Úgyhogy most abba is hagyom a böngészést a neten, bár azt már tudom, hogy gyökérkezelésnél valami spéci fájdalomcsillapítást alkalmaznak már manapság, hogy BIZTOSAN ne fájjon, mint mondtam, én ilyesmire nem gondolok. Ugyan már. Nem is lesz gyökértömésem. Csak bemegyek és kijövök. Voilá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.