Panzej 2010.05.27. 17:59

Meg tudom csinálni!

Miranda barátnőm egy igazi gourmand. Ő az, aki cipőre, ruhára óvatosabban nyitja a pénztárcáját, mint szalámira, olajbogyóra, tíz deka Oud Amsterdam-ra, vagy egy üveg zamatos vörösborra. Nála a kaja szent, a minőség az első, az alapanyag mindennél fontosabb. Cipőt a cipőboltból, sajtot a Sajtüzletből. Sőt. Szalámit a Szalámiboltból, kenyeret pedig csakis a sütőből. Mert Miranda barátnőm, aki természetesen eddig sem engedte be a lakásába a 95 forintos kemencés kenyeret, ráunt arra, hogy minden nap elgyalogoljon az icipici, már-már házi pékségbe, az aranyárban mért meleg olajbogyós kenyérért, és egy ideje inkább azt is maga süti, otthon. Így hát szombat este, mikor a spájz-ajtó takarásából szégyenkezve előkerült az ünnepekre szánt kenyerünk, nyakig penészesen, nem maradt más, mint sebesen tárcsázni Mirandát  kenyérsütés témában.

Nem leszek álszerény, elég jól képzett konyhatündér vagyok. Szeretem az izgalmas kajákat, százféle fűszerem van, szívesen főzök, és imádok sütni. De a kenyér, az más. Az valami misztikus, valami szívet melengetően rusztikus, amit csak sokszoknyás nénik tudnak gömbölyű, fehér, szakavatott  kezekkel gyúrni, és keleszteni órákon át tökéletesre. És még akkor is, ha a mi hétköznapi kenyerünk gömbölyű kezek helyett csak gépkarokat és szőrös mancsokat látott, akkor is, a kenyér misztikus, a kenyér rusztikus, a kenyérhez tapasztalat kell. Nem lehet csak úgy nekirontani, nekiállni, belefogni, gondoltam én, egészen eddig a szombat estéig. Mert tekintve, hogy Pünkösd miatt az egész család reggeli kenyere lógott a levegőben, kénytelen voltam félretenni a kenyérsütés vélt nehézségei miatt érzett minden félelmemet, averziómat, és belevágni a Miranda-féle nagyvonalú „összekevered, összeöntöd, ha van egy kis ez meg az beleteszed, és elég fél órát keleszteni” kenyérbe. És lám-lám, már másodszor sikerül nyelvcsettintősen finomra.

Szóval ilyenre:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tömény, mert van a tésztában egy kis olivaolaj, összevagdalt olajbogyó, meg szárított paradicsom, és fűszeres, mert tettem bele egy nagy csipet bazsalikomot, és némi oregánót. Egy fél kilóval két-három napig is elvagyunk. És tegnap már én is csak messziről méregettem az ötbetűs hiper 95 forintos kenyerét.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr532036053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OMara 2010.05.27. 22:02:04

Én is szeretek kisérletezgetni a konyhában.
Eddig egyedűl a kenyérsütésre nem mertem vállalkozni, annak ellenére, hogy számtalan receptet olvastam már ebben a témakörben.

A kenyered nagyon guszta, gondolom finom is!
A csemetéid mit szóltak az új izhez?
Konkrétan az olajbogyóra gondolok.:)

Megtennéd, hogy leirod a receptet!:)

zuzmó 2010.05.28. 07:25:52

Nagyon jól néz ki a kenyered! Az engem is érdekelne, a gyerekek hogyan "bírkóztak" meg az új ízekkel. Mi is itthon sütjük, de általában csak magokat teszünk bele, mert pl. az olajbogyót a 3 kölökből kettő nem eszi :( . A recept engem is érdekelne :)

zuzmó 2010.05.28. 07:31:01

Az előző elszállt :(.

Nagyon profi kenyeret sütöttél! A gyerekek hogy "birkóztak" meg az új ízekkel? Palkó eszik már kenyeret vagy kenyérhéjat?

Mi is itthon sütjük, de csak magokat teszünk bele, mert pl. az olajbogyó nálunk nem örvend túl nagy népszerűségnek :( . A recepted engem is érdekelne :)

zuzmó 2010.05.28. 07:35:38

Bocsi, úgy tűnik mégsem szállt el :DDD Hiába, no, reggel van, a 16 hónaposom állandóan itt köröz, és nyomkodja/nyomkodná a laptopot, én meg hessegetem (Csak még egy szót hadd írjak le kicsim! )A kamu-klaviatúra egyáltalán nem érdekli, neki az enyém kell(-ene)! Na megyek is. Szép napot! :)

OMara 2010.05.28. 10:22:03

Még annyit a kenyérsütés témához, hogy a férjemnek nagy vágya volt a kenyérsütőgép. Én naponta csak egy vékony szeletet eszek, ám ő sajnos nagy kenyérfogyasztó. Meglett a gép, amit rögtön beüzemelt.Nekem hatalmas csalódás volt mert egy téglához hasonló formájú, sűrű állagú, amúgy izes,kenyérnek nevezett valamit képes "csak" ez a masina késziteni. Az uram gyözködött, hogy neki izlik ez a fajta kenyé.Egy darabig sütögetett is,,...ám most már egy jó ideje a kamrában porosodik a masina.

Panzej 2010.05.28. 14:35:54

Este leírom a receptet. Nekünk sincs kenyérsütő gépünk, és nem is kell, nem tudnám hová tenni. Nyúlfarknyi pultom van. A kenyeret a sütőben sütöm.

Anna mamája 2010.05.28. 15:58:13

Elérkezett a pillanat, amikor a zugolvasó nem tud tovább hallgatni: a harmadikon a szomszédaszonyt is meg kell erre tanítani! Előre is köszönöm!!!

zuzmó 2010.05.28. 17:03:25

Nekünk is kenyérsütőgépünk van, pár receptet, sütési módot ki kellett próbálni ahhoz, hogy ne az a bizonyos tömör téglakenyér legyen belőle. Bár téglának most is tégla alakú, de könnyű, puha a belseje és ropogós a héja...:))) Nyami:))
Kíváncsi vagyok erre a sima sütős variációra is.

mégnem 2010.05.28. 17:37:16

Ez az "Anna mamája" komment nagyon aranyos volt:)

Magenta (törölt) 2010.05.28. 20:50:14

Anna mamája a felső szomszéd? :)

Panzej 2010.05.29. 14:30:14

Sziasztok!
Itt a recept:
1/2 kg liszt
3 1/2 dl langyos víz
1 zacskó szárított élesztő vagy lehet sima,kb 15gr, de akkor 1/2 dl langyos tejben 1 kiskanál cukorral kelesztve (nyilván a vízből akkor csak 3 dl kell)
+ amit akarunk ízesítésnek: hámozott tökmag. szotyi, szárított paradicsom, gerezd fokhagyma szétnyomva, hagymakarikák, zöldfűszer stb.
1 nagy csipet só

Lisztet vizet élesztőt robotgéppel összekavarom, beleteszem az opcionális ízesítőket is, majd a robotgépet közepes fokozatra kapcsolom, és négy percen keresztül dagasztom a tésztát. (Ne legyen a tészta mellett nyitott ablak, huzat.) Ha a tésztához egy kis olivaolajat is löttyintek, akkor a kenyér töményebb és tartósabb lesz.

Akkor jó a tészta, ha elválik az edény falától, homogén, "nedves".
Kiveszem a keverőtálból, átgyúrom, majd cipót, vagy két hosszúkás veknit formázok belőle, és letakarva még fél órát kelesztem meleg, egyenletes hőmérsékleten.

Közben bemelegítem a sütőt 180-200 fokra, zsírozott tepsire (vagy sütőpapírral bélelt tepsire, de nekem beleragadt a sütőpapír a kenyérbe) rakom a cipót, megvizezem a tetejét, majd 25-30 percig sütöm. Ha van kenyérsütő programod, használd nyugodtan.

Jó étvágyat!

Panzej 2010.05.29. 14:32:02

Anna mamája, te már kóstoltad is a kenyeret, ugye? :-) Anna mamája többször említődött a terhesnaplómban mint VLSZ (Világ Legjobb Szomszédasszonya) :-)

OMara 2010.05.29. 20:03:34

Köszi a receptet!!:)

Anna mamája 2010.05.29. 20:30:46

Nem ékeskedhetek mások babérjaival, így be kell vallanom: Én a Világ Legjobb SZomszédasszonyának anyósa vagyok (esetleg pályázom a világ legjobb anyósa címre, de ez nem ennek a posztnak a témája). Anna anyukája valóban kóstolta már, és megígérte, hogy megsüti majd nekem.

Dortje 2010.05.31. 14:08:44

Nagyon guszta a kenyered, Panzej!

Nekünk is volt egy kenyeres időszakunk. De aztán lecsengett. Most az elősütött kiflik-zsemlék-bagettek a nyerők nálunk. Ilyen hosszú hétvégék után, nyaralás utánra, amikor üres a hűtő, szoktunk venni, meg ha kedvünk van csak úgy. Olyan jó reggel a friss ropogós kiflit enni. De mindig kétszer annyi fogy, mint a rendes kifliből. Ha nem próbáltátok, akkor ezt is érdemes kipróbálni ám!

OMara 2010.06.01. 13:18:33

Dortje!
Ezek valóban nagyon finomak,...
Egy picit megsimizem őket vizes kézzel, sütés előtt, úgy még ropogósabb lesz. A konyhából kijövő finom szimatról nem is beszélve. Jó erre kezdeni a napot.