Panzej 2010.05.21. 23:38

Budaörsi sztenderdek

– Nagyon szeretek Budaörsön lakni! – nézett mélyen a szemembe egy fekete hajú, kopott farmeros, budaörsi anyuka, az egyik a játszótéren fellelhető négyből, természetesen Budaörsön. – Én is imádom! – csatlakozott egy másik, míg a harmadik csak sóhajtozott, hogy neki meg el kell költöznie az álomvárosból, ki, Érdre, mert csak ott tudnak maguknak házat venni. És mikor én naívan rákérdeztem, hogy miért nem vesznek akkor inkább egy lakást, de legalább imádott Budaörsön, mindhárman lehidaltak. Lakááást? Igen, válaszoltam most már kissé összébbhúzva magamat, amire aztán igazán semmi szükség nem volt, mert mikor kiderült, hogy én lakásban lakom, és még csak budaörsi sem vagyok, amúgy is szánakozva néztek össze.

– Mi most álmaink házában élünk és ha reggel kilépek a kertbe, akkor minden porcikámban érzem, hogy igen, ezt akartam, ez az én otthonom! – mondta hangsúlyosan a fekete hajú anyuka, aztán így folytatta: - Persze most aztán halálunkig fizethetjük a hitelt, de nem bánom. Még nyaralni sem tudunk menni. Szerencsére anyáméknak van egy kis házuk a Balcsinál, ott meghúzhatjuk magunkat. Háát, igen, negyvenmillió forint nem kis összeg.. – sóhajtotta távolba révedő szemekkel, én meg csendben lefordultam a padról, atyavilág, ezek képesek voltak negyven millát felvenni kölcsönbe.

Ám hiába környékezett az infarktus, nem kaptam kegyelmet, jött az Érdre készülő anyuka a saját monológjával. Gondterhelten előadta, hogy ők eddig húszmilliót vettek fel, de nincs kész a ház, még be sincs vakolva, satöbbi. A férje már ott alszik, nehogy betörjenek. Talán a nyár végére valahogy befejezik, olyan tízmillió kellene még.

Harmadik anyuka szerencsére örökölte a házát, úgyhogy ő csak a “budaörsi ház” dicsőítő versenybe szállt be, a kölcsön-licitbe nem. Pedig nekem akkor már mindegy volt, még egy darabig szöszöltünk ott Palkóval, aztán bájosan elköszöntünk, és hazafelé vettük az irányt.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy enyhe szélütéssel jöttem haza Budaörsről. És azóta sem hiszem el. Vagy ez így teljesen normális? Negyven milla akármikor a hátamra, zutty, aztán az álomház küszöbén reszketni, imádkozni egész életemben, nehogy beteg legyek, vagy lebénuljak?

Nem. Nagyon szeretek a budapesti lakásomban lakni, néztem bele mélyen a saját szemembe, este a tükör előtt, fogkefével a szájamban. És hálát adtam magamban, hogy a mi életünket, itt, a nagyvárosban, nem befolyásolják a merész budaörsi sztenderdek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr242022028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OMara 2010.05.22. 14:21:02

Ezek az anyukák, én bezzeg Budaörsön "tudok" lakni, kopottfarmeres, hiteltnyögő.......emberkék, akiknek valószinű egy nyugodt pillanatuk sincs. Mert hiába mennek ki reggelente a saját kertjükbe, millió, a hitel visszafizetését akadályozó tényező, mint pallos lebeg /het/ a fejük felett.
Sajnos sokan vállalják erejükön felűl, a
hatalmas hiteleket, amely egy életre gúzsba köti a "gazdáját", Nem is beszélve arról amit Panzej is emlitett mi van akkor ha,.........
Amikor én fiatal voltam még csak, bútorra, műszaki cikkekre volt divat hitelt felvenni.Valószinű akkor még nem okozott a nemfizetés egzisztenciális gondokat.
A szivem is összeszorúl, amikor hirt olvasok vagy filmt látok a bedőlt lakáshitelesek kálváriájáról.
És nincs mese,....... a bank ráteszi a kezét arra mi az övé! Eladni sem lehet, mert a jelzálog rajta van.
Mivel én is szeretek nyugodtan aludni és sajna az élet is tartogathat kellemetlen meglepetéseket, ugy döntöttünk az urammal, hogy csak akkor költözük Nembudaörsre,ha a családi kassza ezt majd megengedi.
Sokszor mászkálunk és látjuk a gombamód szaporodó, izgalmas fantázianevű lakóparkokat. Némelyikben egy négyzetméter egymillió forint. Láthatóan nem üresen állnak, szinte mindegyik lakásnak van gazdája. Viszont ezeknek a gazdáknak a zöme, egy életre eladósodott.
Én sem tudom miért jó ez, mért hoznak ilyen döntést manapság az emberek?
Az biztos, hogy trendi,...de megéri??

anyabanya44 2010.05.22. 20:07:53

Nem Budaörsön lakom, most már azt mondom, hála az égnek. Mert én ezt tuti nem bírnám ki beszólás nélkül. Pedig ritkán szoktam. De ez számomra döbbenetes és érthetetlen.Hogy képesek emberek ész nélkül feltenni az életüket egy HÁZra?
Régen én is szerettem volna kertes házat, de annyira azért nem akartam, hogy belehajszoljam a férjemet, magamat a túlmunkába, az örökös aggódásba, a gyerekeket pedig az idegbajba. Jó nekem a panel. Van erkélyem, van park,van Duna part és ez nekem elég. Egy ismerősömet a napokban lakoltatták ki, mert bedőlt. Sírva mondta, hogy soha nem gondolta volna, hogy 6 hónap munkanélküliség elég ehhez. Elég. Sajnos. Az meg, hogy nem vagyok trendi? Na és???:)

LogiCa 2010.05.22. 21:45:46

Most nem értem...Lakásra felvenni a hitelt az más? A panzej-blog eddig a béke szigete volt, most meg kezdődik itt is az anyázás. Nagy kár.

OMara 2010.05.22. 22:17:10

Szerintem szó sem volt anyázásról, és nem is lesz!

Csupán egy napjainkra jellemző, sokak számára nem érhető, és elfogadhatatlan emberi magatartást, hozzáállást tárgyalunk ki/meg, normális hangnemben!!

LogiCa 2010.05.22. 23:22:48

@OMara: Igen, de felelőtlenül lehet felvenni hitelt akár egy apró panellakásra is.
Aki pl. albérletben lakik, az is elveszítheti az állását, és ő is bajba kerülhet.
A Panzej által idézett beszélgetést valóban idegesítő lehetett hallgatni, és egyáltalán nem védeném a nő álláspontját. Volt egy olyan érzésem, hogy a több tízmilliós ház sznob tulajdonosa hitellel "bűnösebb" felelőtlen, mint pl egy egyedülálló anya (1 fizetéssel).
És az hogy felelőtlenség nagy hiteleket bevállalni, mai szemmel már nem olyan nagy megállapítás. Sajnos mára már sokan tudják. Két éve még nem voltak olyan hangosak a "hülyehitelesek" hangok.

nanemárrr 2010.05.23. 07:40:24

LogiCa, igen, a panellakásra felvett hitel sem életbiztosítás, de talán egy kisebb törlesztőrészletű hitel fizetésébe még a család is be tud segíteni átmenetileg, ha valami történik, míg egy 40 milliós ház törlesztőrészleténél ez elég valószínűtlen. És ne verje már magát a kedves anyukatárs a 40 millás házára, és ne nézzen lesajnálóan Panzejre, mert az a kacsalábon forgó palota nem az övé, hanem a banké! Szóval leginkább sz*ros gatyája sincs a kedves anyukának addig, amíg ki nem csengeti a hitel!

LogiCa 2010.05.23. 08:12:11

@nanemárrr: Igen, az a nő tényleg gyomorforgató, és pont ezért nem tartom szerencsésnek az ő példáján keresztül bármilyen általánosításra vetemedni.
A minap volt a TV-ben egy nő. Egyedül neveli a két gyerekét. A 11. kerület segített rajtuk, hogy ne kerüljenek az utcára, mert nem tudta fizetni a megemelkedett részleteket. És még csak nem is az volt a baja, hogy nincs állása. Az a riport meg arra volt kiélezve, hogy szegény-szegény hitelcsapdába került asszony. Nála fel sem merült, hogy felelőtlenül kicentizte a fizetnivalójukat. Pedig ő már ténylegesen bajban volt, a 40 milláséknak pedig jelenleg nincs gondjuk a törlesztővel (de még lehet, persze).
Mindegyik hitel veszélyforrás, mindegyik a saját pénzügyi korlátok feszegetése. De egy unszimpatikus nő felelőtlen, egy másik meg sajnálnivaló. Számomra ez a bibi. Jó, nem Panzej tehet róla, egy kicsit sajnálom is, hogy nála "dühöngök", de rengeteg a hitelesekkel foglalkozó poszt mostanában, és az az érzésem, hogy utólag most mindenki annyara okos.

Dortje 2010.05.23. 16:56:17

Másra terelve a témát - hátha sikerül - én is vágytam házra. Párom hevesen ellenállt. És egyre inkább látom, hogy igaza van.

Ugyanis ha majd hazaérek a munkából jobban szeretnék a kölkökkel foglalkozni, mint lenyírni a füvet, megmetszeni a fát, leszedni a termést, kapálni, és isten tudja mit még. Még a "csak fűvel" is van munka.

Persze tőzsgyökeres (?) belvárosiként fogalmam sincs a fenti munkák mikéntjéről, tehát még arra is időt kellene szentelni, hogy ezeket megtanuljam...így majd ha nagyobb költözünk max erkélyünk lesz ;)

zuzmó 2010.05.23. 20:43:27

Szerintem inkább az arányokkal van baj. Házból is van, ami nem kerül 40 millába (nem kell ám feltétlenül 200 nm-esnek, 2-3 szintesnek lenni, két garázzsal és automata kapunyitóval) és lakásból is lehet 40 milliósat vagy drágábbat kapni. Mindenkinek nagyon racionálisan kellene eldönteni, mit bír különösebb plussz erőfeszítés nélkül.

Dortje: A kertben sem kell feltétlenül veteményezni. Személy szerint én is utálok kapálni, ezért van fű és gyümölcsfa a kertünkben. A fákat egy ismerős metszi, mert nem értünk hozzá ( ez a része nem is érdekel), de a gyümölcsöt imádjuk :))) (termést sem kell szedni egész évben, így mind a 3 kölykünkre is bőven jut idő), szóval ez nem igazán érv a ház ellen :)) Azt már inkább elfogadom érvnek, hogy aki belvárosban, ráadásul Bp-en él, nehezen szakadna el attól a pörgéstől.

Magenta (törölt) 2010.05.25. 11:31:02

kinga, hát tudnék mit hozzáfűzni a hsz-ekhez, de nem fogok. Panzejre és főleg a blog nyugalmára való tekintettel. Meg mert nincs kedvem butaságokon vitázni.

Panzej 2010.05.25. 22:04:18

Sziasztok!
Lehet, hogy furcsa, de én még mindig nem vagyok tisztában azzal, ahogy bizonyos dolgok mennek Magyarországon. Ilyen pl. a hitel. Nem tudom, egy átlag család mennyi hitelt vesz fel, eddig azt gondoltam, kábé annyit, mint mi. De bármerre fordulok, ilyen horribilis összegekről hallok. A másik véglet pedig az, aki nem hajlandó hitelt felvenni, egy fillért sem.
De akkor ezek szerint tényleg túlzás ez a negyven millás hitel. Én komolyan rosszul lettem tőle, mikor hallottam.

OMara 2010.05.25. 23:03:26

Tegnap séta közben pont erről beszélgettünk a férjemmel.
Régen csak forint alapu hitelek voltak, ma viszont már vannak devizaalapuak is.
Én úgy gondolom, hogy ha egy család hitelt akar felvenni, leülnek osztanak és szoroznak,....kissé feszegetik a határokat. Régebben, kiszámitható, fix visszafizetésekkel számolhattak az ügyfelek, ma viszon minden a feje tetejére állt.
Ugyanis a devizahitelek kamatai lényegesen kedvezőbbnek tüntek, mint a forinthitelek ihy sokan emellett döntöttek.
Nem számolva azzal, hogy időközben romlik a forint és a világgazdasági válság a feje tetejére állitja, a viszonylag normális mederben folyó ingatlanpiacot is. Ráadásúl a bankok ravasz módon rögzitették a hitelvisszafizetés néhány feltételét, ugyanis előszőr a kamatokat kell törleszteni és csak minimális összegű tőkét.
Valóban a legfontosabb az, hogy fedél legyen a család feje felett. Igaz, hogy nem mindegy a minősége és értéke, de ez a döntés egy életre szól és alapos átgondolást igényel.
Ha belegondolom magam pl egy 40 millás hitelfelvevő helyébe, .....egyszerűen nem tudom elképzelni, honnan is meritik az erőt, bátorságot, merészséget, hogy bevállaljanak egy ekkora hitelt.
Igy is szinte kötéltánc az egész élet,
védőhálót, menekülési útvonalat pedig sajna nem nyújtanak azoknak akik bajba kerűltek és képtelenek törleszteni.
Én azt gondolom, hogy az igényeket és a lehetőségek egyensúlyát megteremtve kell /ene/ a családoknak ilyen sorsforditó döntéseket meghozni.

Bocs, hogy ilyen hosszú voltam:)

korcsolya 2010.05.25. 23:14:55

Panzej, nyugodtan rosszul lehetsz, ez szerintem sem normális, kivéve ha a férj nem hoz haza évente 40-50 millát... (van ám ilyen is, sőt).