Brékó, brékó! Itt Panzej, a négy gyerekes dolgozó anya, szerető férjjel és valóban megértő, új szomszédokkal. Bizony, nyár közepe óta csodálatosan megváltoztak a körülmények, a demenetorok már nem szívják alattunk az örömöt és a boldogságot, ami meg is látszik rajtam négy (na jó, nem fogok hazudni, legalább itt, a blogomban nem) öt darab plusz kiló formájában - kívülről is. Mert hogy belülről mit érzek, az elmondhatatlan. Mikor valaki évekig mocskol, köpköd, támad, veszélyeztet téged, a családodat, mikor önvédelmi spray-vel a kezedben közlekedsz a lépcsőházban, amikor a barátaiddal, rokonaiddal és üzletfeleiddel másról sem tudsz beszélni, mint a saját nyomorúságodról, mikor mindenhonnan őket hallod vissza, mert úton-útfélen beléjük botlasz, mert mennek, kutatnak utánad, a gyerekeid, a múltad, a jelened után, akkor úgy érzed, elvették az életed. 

Vége. Elengedtem, most már csak egy rossz álom. Most mást csinálunk. Más a módi. Most együtt kávézunk a szomszédokkal. A gyerekek együtt játszanak a szomszédokkal. A kertet, a házat együtt rendezzük. A szomszédokkal. A világ legjobb háza lett a miénk. A fejemben pedig újra vannak felesleges szabad gondolatok, érzések, képek. Mások, mint eddig, másokról, mint eddig. Sokat változtam én is. A hétköznapok már nemcsak a gyerekekből állnak, hanem van munka, van szabadidő, vannak gondok, hol kisebbek, hol nagyobbak. Amiket le kell írnom magamnak. Meg Nektek is. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.