Panzej 2012.10.17. 00:14

Kulacs

Bár továbbra is nyakig a trutyiban, és most már nem is panaszosként, hanem alperesként éljük a hétköznapjainkat, azért mindennek ellenére kötelességemnek érzem elmondani, hogy talán-talán sikerült visszakapaszkodnunk egy kicsit az örvény aljából. Financiálisan mindenképp, mert úgy tűnik, mégsem halt meg teljesen a budapesti lakáspiac, a pénz pedig, mint tudjuk, nem boldogít, ámbár igen jó közérzetet biztosít, így mostanában talán végre tényleg enyhíthetünk a szigorú családi megszorítóprogramon.

És ez nemcsak abból látszik, hogy L laptopján jelenleg is mintegy húsz autós apróhirdetés és különböző egyterűek műszaki adatairól szóló oldal van nyitva, hanem abból a sebességből is, ahogy tegnap leemelt a polcról egy csodálatos, rózsaszín hercegnős kulacsot. Érthető a kézremegős sietség egy olyan fontos tárgy esetében, amelyre Mici jó, ha negyedévente rászorul. Remélem átjött az irónia.

Persze a dolognak előzménye is van, kerek egy napos, kedden ugyanis Lackó kapott egy reklámkulacsot, amit kagylós tankolás mellé osztogatnak manapság. Egész heti ötös és csillagzápor előzte meg a kulacs átadását, volt is nagy öröm - no meg irigykedés. Mici összehúzott szemekkel figyelte az eseményeket, hisztizett egy lájtosat, de miután látta, hogy senki rá sem hederít, hirtelen taktikát változtatott, és mit sem sejtő apja ölébe huppant. Hogy neki is milyen jó lenne egy kulacs. Hogy holnap almát szedni mennek az ovival, s neki csak egy egyszerű vizespalackja van. Milyen ciki. Pedig ő már látott szép, lányos kulacsot. Ésatöbbi. Állok tőlük nem messze, nézem a produkciót, és nagyon mulatok. Mici elkezdi simogatni apja arcát, édesen duruzsolva mesél a kulacsról, ami eljövendő, az apja meg egyre jobban elveszve a szituációban csak mosolyog, szélesen, ködösödő tekintettel, Mici meg fűzi, fűzi, simogatva, cicásan, míg aztán egy gyors "vacsoraaaa!" felkiáltással véget nem vetek a szeánsznak.

Másnap, miközben a fenti jelenetet már rég feledve céltudatosan haladunk az utcán, a férjem hirtelen egy "várjcsak" felkiáltással eltűnik egy fancy háztartási boltban. Ott értem utol a tetthelyen, rózsaszín kulacsok között turkálva. Nem volt menekvés, királylányos kulaccsal tértünk haza. És bár az átadást némi nehézségek árán, de sikerült áttolni Mikulásra, állandóan ugyanaz a gondolat motoszkál bennem, ha Micire nézek: van már mit tanulnom a lányomtól.

A bejegyzés trackback címe:

https://panzej.blog.hu/api/trackback/id/tr624832720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kavarodás 2012.10.18. 17:58:15

Örülök, hogy megvagy, és kezd visszatérni beléd az élet.

ViktoriaF 2012.10.18. 23:37:40

Ezt az ingatlanpiacra vonatkozo mondatot tokeletesen aterzem, es en meg nem is Budapesten vagyok. Pont tegnap tudtam meg, hogy azok, akikben meg nem halt meg a vagy a "hip" dolgok irant a gyerekek szuletese utan nem nagy batar minibuszokat vesznek, hanem a sokkal kisebb egyterueket. Ugyhogy hajra...Persze ezt azert nem kell komolyan venni, mert autos hirdetesben lattam.

Bubó 2012.11.04. 21:49:49

Kedves Panzej!
Kicsit lefelé gördítettem az írásaidban. Annyira hiányzik a régi, életvidám, a gyerekek körüli tennivaló tengerében is egyre csak mosolyogó és mosolyt fakasztó Panzej. Ez nem szemrehányás. De nagyon sajnálom, hogy az új otthonotokban ennyi keserűség ér, hogy azok ott lenn nem engednek titeket kibontakozni, élni. Remélem, minden jól alakul és hamarosan minden rendben lesz veletek.
Üdv, Zsuzsa

fantam 2012.11.21. 10:37:29

Kedves Panzej!

Bár jobbára csak zugolvasó voltam a blogodon, nagyon szerettem. De ez már nem blog. Istiről, az első évéről szinte semmit nem hallottunk, nem tudjuk, hogyan vette Lackó a suli első évét, Palkó kezdi-e már az ovit. Sajnálom, hiányzik, kár érte. Minden jót!

OMara 2012.11.22. 19:44:35

Én is gyakran felnézek az oldalra, de hiába.
Sajnálom, hogy Panzej, már nem érez kedvet ahhoz, hogy folytassa a blogját.

Nacsi 2012.11.28. 10:04:26

Hajrá Panzej! Várjuk a beszámolóidat újra. Mi melletted állunk!!!!! Puszi: MIRANDA
süti beállítások módosítása