Sokan kérdeztétek, mi van velünk. Hát, kérem szépen, mélyrepülünk. Jó ideje. Már valahogy meg is szoktuk, fel sem vettük, hogy bármibe fogunk az nem sikerül, nem úgy sül el, a lehető legrosszabb verzióval végződik. A legapróbb dolgoktól kezdve egyre szárnyalóbb mínuszokba emelkedve írjuk baljós köreinket, én meg már minden egyes elromlott projektnél, pénzt, időt, energiát, érzelmeket igénylő nagyobb bosszúságnál azt gondolom, hogy na, most már tényleg vége, ami lehet, az már elromlott, legalább erre a hétre, hónapra, erre megint történik valami, megint összeomlik egy kis bástya, én meg rájövök, hogy lassan már tényleg csak az egészség van, amiért aztán a legjobban lehet rettegni.

Amikor egy hónapja beköltöztünk a gyönyörűen felújított, szép, tágas lakásunkba, azt hittük, most már legalább ennek a kútnak elértük a fenekét, betömtük rengeteg pénzzel, munkával, innen már csak jobb lehet az élet. Eleve vidámabban kel az, akinek a lakásán csak úgy söpör végig a napfény, a háza előtt nevetgélve jönnek-mennek a fiatalok, hétvégén a kirándulók, kert is van, meg szép terasz, meg, meg meg... De más is van itt. Mert itt vannak..

Itt vannak, alattunk laknak, a födém vékony, ők pedig betegek. Nem kérnek, követelnek. Nem beszélnek, ordítanak. Nem odafordulnak, hanem el, és erre nevelik a gyerekeiket is. Felkavaró módszerekkel dolgoznak. Nyomoznak utánunk, elmennek a volt szomszédainkhoz kérdezősködni, sms-t, leveleket küldenek. Tegnap pedig rendőrt. Délután kettőkor, azért, mert „dübörgünk” a lakásban. Igen, valóban, jövünk-megyünk, teszünk-veszünk, úgy, ahogy bárki más. Éppen csak két gyerekkel, akik közül az egyik alszik, magyaráztam a közegnek, aki azért körülnézett, és felvette az adatainkat. És bár bennem tegnap elszakadt a cérna, már próbálom megint összecsomózni. Mert kell, mert muszáj, mert hiába költöztünk, ahogy apósom fogalmazott, a Lipótmező fölé, élni kell. Most itt. Erősnek kell lenni. Most itt. Bármilyen nehéz, idegőrlő, bosszantó.

És meg kell rendezni Mici régóta ígérgetett zsúrját, még ha le is igazoltatják az egész vendégsereget, és össze kell harapni a szájat, mikor a szomszéd vádaskodik, feljelent és őrjöng és bízni az igazságszolgáltatásban, a megoldhatatlan megoldásában, a szebb jövőben.

Mert egyszer az is bekövetkezik. A dolgok ugyanis így működnek.

Egyszer fent, és egyszer lent.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macskavati 2012.03.31. 16:19:51

Ó, istenem! Nagyon sajnálom, hogy ilyen szomszédokat fogtatok ki :(
Egyet tudok tanácsolni mint tapasztalt hülyékfölöttlakó (hajszálpontosan ugyanezek történtek velünk, feljelentés, piszkálgatás a legkülönfélébb dolgok miatt, hogy ne fürödjünk este, vagy ha igen, akkor ne a csappal töltsük fel a kádat, hanem a zuhannyal, stb): ne engedjetek a nyomásnak. Nem tudtok jót tenni sajnos, és hiába törekszetek kompromisszumra, ha ők pont azt kerülik el minden eszközzel. Jönnek majd a hülyébbnél hülyébb kérések, a határok feszegetése, és ha ti eleget tesztek nekik, akkor nem megnyugszanak, hanem újabbakkal állnak elő. Sajnos.
Viszont ti helyzeti előnyben vagytok. Ti laktok fölöttük, így ti tudjátok jobban megkeseríteni az életüket, és ők ezt pontosan tudják. Ezért is támadnak. Mert mindig a gyengék, a sarokba szorítottak támadnak.
Udvariasan hárítsátok el az összes próbálkozást, meg fogják unni idővel, hidd el.
És ne vágjatok vissza sose,ne menjetek bele a szomszédháborúba, mert akkor az életben nem lesz vége.
Kitartást!

Válasz erre 

kutyáslány 2012.03.31. 17:10:17

Hú, de sajnálom! :(
Két dolgot próbálnék meg: először lemenni és jófejkedni egy sort. A mi alsó szomszédunknál bevált.
Aztán lemenni és felajánlani, hogy ha nem fejezik be, a lakásban tartok kosáredzést a gyerekemnek, ha már ezredszer hívja ki a zsarukat, azok is körberöhögik egy idő után.

Válasz erre 

ildisz 2012.03.31. 18:58:47

Tudom, min mentek keresztül. Nekünk is hasonlóan barom szomszédaink vannak. Én Macskavati módszerét javaslom: ne törödj vele. Élj rendesen, úgy mintha normális szomszédaitok lennének. Ne menj bele semmibe. A rendörök egy idö után körbe fogják röhögni a szomszédaitokat. Ráadásul tényleg ti vagytok helyzeti elönyben! Valóban tudtok szemétkedés nélkül is borsot törni az orruk alá: ld. 4 gyerek rohangál a lakásban, vagy esetleg nem sietsz annyira, amikor Isti vagy Palkó éppen ordít. Az én idegeimnek mindig jót tett, hogy OK, hogy a 2 gyerek versenyt ordít és nem tudok mit csinálni velük, de a szomszéd most mennyire rághatja a kefét. :-) A jópofizás nálunk nem vezetett semmire. A szomszédasszony továbbra is utál minket. Persze, egy próbát ez is megér.

Válasz erre 

VLSZ (Világ Legjobb Szomszédasszonya) :-) 2012.04.01. 23:19:49

Panzej!

Még mindig sajnálom, hogy ilyen a helyzet arra felé.

Költözzetek vissza :), úgy is mindig nézem az ajtót, és nem jön onnan senki... :(
Visszajöttök és akkor megint én leszek a .... VLSZ! :)

Nekem hiányoztok!!!

VLSZ

Válasz erre 

nyina&mika 2012.04.02. 23:08:37

épp most akartam írni a fészbukon, hogy ma láttalak átmenni Palkóval meg Istivel a ház felé a zebrán a buszról és hogy megörültem, de nem hallottad az őrült kopácsolást, ezzel kínos perceket okozva a végállomásig, mert utastársaim nem igazán értették a kitörési kísérletem,
de akkor mondom itt, hogy basszaki, sajnálom. :(

Válasz erre 

fantam 2012.04.03. 09:05:50

Bocsi, de tök jó hallani, hogy vannak másnak is hülye szomszédai. A tesóméknál azt mondta az alsó szomszéd, hogy ne este 8 kor borotválkozzon, mert hangosan zümmög a borotva, e-mailt ír, hogy hangosan lépkednek a parkettán. Szóval kitartás. Légy udvarias, köszönj mindig tanítsd erre a gyerekeket is, aztán majd rájön, hogy ő a hülye, ha meg nem akkor így járt. Legfeljebb megmondani hogy 4 év aztán Isti is ovis lesz és napközben csend lesz. Nálunk is volt olyan, hogy este vendégek voltak pár barát beszélgettünk, nem buli volt aztán kopogtak a rendőrök, hogy csendháborításért kihívták őket a szomszédok. Én meg mondtam, hogy jöjjenek be, de halkan, mert a két gyerek alszik a szobában. Jót röhögtek, felvették az adatainkat, aztán elmentek. Szóval emiatt ne ess kétségbe. Egyébként a kölköknek, hogy tetszik az új lakás? Egy szobában vannak, vagy elosztottátok őket? Kitartás!!!

Válasz erre 

Bagiraa 2012.04.03. 13:00:50

Úristen de sajnálom...!!! Az ember nem is gondolja mennyi rizikó van egy költözésben. És ezt aztán nem lehet előre kalkulálni. :( Kitartást, kitartást, kitartást! Drukkolok!

Válasz erre 

IxChel 2012.04.06. 06:18:46

De jó újra hallani Felőletek!
Először is, nem tudom, ez milyen ház, de ha társas, akkor nyilván van házirend, meg közösképviselő. Ezek alapján érdemes lehet tisztázni, hogy a tevékenységetek teljesen normális, és esetleg az alsó talán szigeteltesse le a plafonját, ha hülye.
Milyen korosztály? Hányan vannak?
Ha pedig legközelebb arra járnak a rendőrurak, akkor érdemes lehet megkérdezni őket, hogy az utánatok való kutakodás, nyomozás az sért-e valamilyen jogszabályt, mert ha igen, akkor esetleg mennének egy szinttel lejjebb, ott ügy is van.
Kitartás, ez nagyon gáz.
Én azt mondom, néha pedig igenis agresszívnek kell lenni. Egy példa:
bp-i lakótelep, még viszonylag jobb, üllői útnál. Tele öregasszonnyal. Csurig. Volt a normális, beszélgetős, meg a genyó. Egyik hajnalban viszem le a kutyát (francia bulldog-ártalmatlan), és mivel jött egy másik kutya, így a ház mellett, az erkélyek alatt mentünk el. A kutya szimatolt, erre egy vén k..va rálocsolt egy vödör ecetes vizet. Visszamentem szólni, elkezdett artikulátlanul üvölteni, hogy takarodjak (közterületről), meg anyámat, meg stb. Hazamentem, embernek eldurrant az agya (ő rengeteget dolgozik, és szte azt hitték a mamik, hogy egyedül vagyok a gyerekkel), fogott egy vödör vizet, lement, bekiabált, helyrerakta a mamit és belocsolta neki a vödör vizet. Utána kuss volt. Muszáj volt. Pedig alapból ő egy iszonyat türelmes ember. Nem volt verekedés, nem anyáztunk, csak megmutatta a párom a maminak, hogy ne gondolja körzeti megbízottnak magát. (mellesleg a mami kedvenc szórakozása még a hipólocsolás állatokra, mérgezés és üvegcserepek széttördelése az erkély alatt - komolyan féltem, hogy a fiam egyszer ott esik hasra)

Válasz erre 

korcsolya 2012.04.10. 13:33:17

Panzej, először is gratula a felújításhoz, meg a költözéshez! Azért ez nagy lépés, akárhogy is a nehézségeket látod csak most.
A szomszédügy borzalmas. Őszintén kívánom, hogy ne legyenek ezek az emberek _annyira_ hülyék, mint sógornőmék szomszédja, aki az autójukat és a zárukat is tönkretette, persze rábizonyítani semmi nem lehetett. fenyegette a családot, stb, aztán êvek kitartóidegölő munkája után (nem dolgozott, az volt a munkája, hogy az ő életüket keserítette) elköltözött. azóta bêke van.

Válasz erre 

Bubó 2012.04.13. 21:30:00

Szia! Kitartás! Nővéremék hosszan tartó felújítás és várakozás után hasonló szomszédokat fogtak ki, annyival kiegészítve, hogy az idős pár hajnali 3-ig bömböltette Zoránt bosszúból. Ők 3 évet bírtak és elköltöztek:( Remélem, nálatok jobban alakul a dolog. Ez a szomszéd ügy szívás tud lenni. Nem tudhatod, alul-felül-oldalt kiket fogsz ki:(

Palkó ugye 1-2 hét múlva lesz 3 éves. Megy oviba? Siker koronázza a bili-ügyet?

Üdv,Zsuzsa

Válasz erre 

Bubó 2012.04.14. 21:56:39

Szia Panzej!

Ne haragudj, hogy 4 gyerekes voltodban ilyennel zavarlak, de szeretném megkérdezni, hogy tudnál-e segíteni oly módon, hogy 1 %-os felajánláshoz egy cikket közzétennél a honlapodon.

Hogy kik érdekében, azt a www.mpstarsasag.hu oldalon érheted el. Ez a betegszervezet honlapja.

Várom visszajelzésed, köszönettel, Zsuzsa

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: